Mai dátum: 2018.01.18. / Utolsó módosítás dátuma: 2014.01.12 10:06

Notice: Undefined variable: id in /home/sesamepr/astellasdij/_sub.php on line 62
Prof. Dr. Hüttl Kálmán | igazgatóhelyettes, a Radiológiai Részleg vezetője
Pályázat:
Astellas-díj – Az év orvosa pályázat (2015)
Kategória:
Orvosi diagnosztikai szakterületek
Munkahely:
Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika

Méltatás: Hüttl Kálmán professzor széles körű elismertségnek örvend egységet formáló vezetői képességéért, nagy szakmai tudásáért, iskolateremtő tevékenységéért és ezeken túli szerénységéért. Az érbetegek ellátásában ma már több szakma dolgozik együtt és ez a kooperáció gyakran nehezen valósul meg. A jelölt szakmánk olyan egyénisége, akinek véleményét a radiológusokon túl az érsebészek és az angiológusok is messzemenően figyelembe veszik. Tudása naprakész, ami ebben a folyamatosan változó tudományágban folyamatos önképzést igényel. Évtizedek óta végzett munkája betetőzéseként 2015-ben a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán hibrid műtőt alakítottak ki, ahol műtéti körülmények között lehet intervenciós beavatkozásokat végezni. Ugyanezen évben elsőként fenesztrált stentgraft beavatkozás történt az intézetben, valamint végrehajtották az első perkután vena cana inferior vérrög eltávolítást. Munkánk és hívatásunk, valljuk be, torzít minket! Évtizedeken át, nap, mint nap, mi vagyunk fent és a másik ember lent. Mi vagyunk az erősek és a másik ember kiszolgáltatott. Mi fehér köpeny védelmében, ő pizsamában, sebzetten. Bizony sokunkban kialakul a paternalista, a fenről-lefelé, a csak-látszólag-érzékeny, a csak-látszólag-emberi kommunikáció, viselkedés! Hüttl Kálmán professzor – nem tudom, nem tudjuk miért – nem ilyen! Valami mélyebbről jövő természetes rend, valami tanulhatatlan „szerepfüggetlenség” nem engedte arra az útra, ahová oly sokan sodródunk, torzulunk. Nincs kis ügy vagy nagy ügy. Nincs „fontos beteg” vagy „na, tudod, az a hogy is hívják…”. Nincs „ügyeletben ez is jó lesz..” Csak napok vannak, csak évek, csak évtizedek, ami alatt a betegeknek tudása legjavát adja. Nem hallottam kiabálni, nem „csapott le”nem élt vissza, nem vett revansot, nem „mutatta meg”. Pedig olyan életet élt, amikor körülötte, a világban, az országban, a Klinikáján, sokszor olyan dolgok, emberek és normák domináltak, amitől az Ő világa távol állt. Mégis, mindig, szerény, csendes. E magasabb rendet sugárzó modorával, a betegnek is (és kollegiális környezetének is) nyugalmat, biztonságérzetet adó légkört teremt még a legkritikusabb helyzetekben is. Szerintem nem orvos. Szerintem ember. Munkatársai és kollégái a hazai intervenciós radiológia jelenlegi legnagyobb szaktekintélyének ismerik. Szűkebb szakmáján túl alakja széles körben ismert a magyar radiológiában, az érsebészet és az angiológia belgyógyászat szakterületén is, hiszen számtalan klinikai tudományág művelőivel áll évtizedes, minőségi, munkakapcsolatban. Nagyon sokat tett az intervenciós radiológia fejlődéséért, elismertetéséért. Csak a legfelsőbb fokon lehet munkatársaihoz, tanítványaihoz fűződő kapcsolatáról beszélni, nincs olyan helyzet és idő, amikor ne lehetne hozzá fordulni segítséget, tanácsot kérni. Kollégáival, beosztottaival mindig feltétlen tisztelettel bánik. Több évtizedes munkásságával iskolát, stílust és értékrendet alakított az intervenciós radiológiában és szeretett munkahelyén a Városmajori Klinikán. A munkatársak személyes érzéseit e helyt ajánlom a Biráló Bizottság szíves figyelmébe!

Bemutatkozás: Pályaválasztásomat a családi hagyomány erősen befolyásolta. Hálás vagyok a sorsnak a családomért, hogy híres elődök nyomába léphettem. Büszkén viselem a Hüttl nevet, aminek édesapám, nagyapám sebész professzorként, dédapám porcelán gyárosként szerzett becsületet. Anyai ágon is pályájukon sikeres, becsületes emberekre tekinthetek vissza. Az egyenes ágú Semmelweis leszármazottság egy belső tartás kialakításában sokat segít. Azonban édesapám példája volt elsősorban az, ami miatt orvosi pályát választottam, ezt a döntést sose bántam meg. Az orvosi pálya választásában segített, hogy nem volt elköteleződésem semmilyen más irányba. Ha életemben vezérfonalat kell keresnem, talán a „név kötelez” szállóige fejezi ki azt legjobban. Igyekeztem mindig úgy cselekedni, hogy az mintaszerű legyen, se nekem, se elődeimnek, utódaimnak ne kelljen szégyellnie tetteimet. Szerencsém volt, változó körülmények között sem kerültem olyan helyzetbe, hogy ezért a magatartásomért jelentős hátrány ért volna. Az orvos szakterület választásában is szerencsém volt. Akkor kezdtem a radiológiai pályát, amikor az addig nem túl népszerű radiológia drámai fejlődésnek indult. A digitális képalkotás lehetővé tette, hogy az ultrahang, computer tomográfiás, mágneses rezonancián alapuló képalkotás megjelenését és rohamos fejlődését, ami azóta is folytatódik. Az intervenciós radiológia az újabb és újabb eljárások bevezetésével egyre jelentősebb szerepet kapott a betegek kezelésében. Szerencsém volt a munkahelyemmel. Munkahelyem kiemelt helyzetének köszönhetően mindezek az új módszerek intézetünkben igen hamar rendelkezésünkre álltak, így hazai bevezetésükben, már egész fiatalon részt vehettem. Kiváló orvos és nem orvos kollégák társaságában végezhettem munkámat, ami lehetővé tette, hogy szakmámat magas szinten műveljem. Az új módszerek bevezetése nagyszámú beteg ellátása mellett történt. Több műszakban végezzük a diagnosztikus és terápiás beavatkozásokat. Pályám indulásánál 3-4 orvos alkotta a radiológiai csapatot intézetünkben, jelenleg 14 radiológus dolgozik több műszakban a vezetésem mellett. Az intervenciós beavatkozások száma 30 év alatt megtízszereződött. Az Astellas-díjra való felterjesztésnél olyan pozitív véleményeket írtak rólam a kollégáim, hogy számomra már ez is kitüntetés.

Copyright © 2013 Astellas Pharma Kft. / Sesame PR - Minden jog fenntartva | Adatvédelmi nyilatkozat