Mai dátum: 2018.01.18. / Utolsó módosítás dátuma: 2014.01.12 10:06

Notice: Undefined variable: id in /home/sesamepr/astellasdij/_sub.php on line 62
Dr. Tóth Tibor | háziorvos, sebész-traumatológus szakorvos
Pályázat:
Astellas-díj – Az év orvosa pályázat (2008)
Kategória:
Közönségjelölt orvos
Munkahely:
Árpád úti Háziorvosi Rendelő, Kiskunmajsa

Történet: Háziorvos, azelőtt körzeti orvos, nevezhetjük bármelyiknek, de a legfontosabb, hogy ebbéli tisztében is EMBER, így, nagybetűvel, ahogyan leírtam. Őt az életadó szeretet jellemzi, munkájával együtt. Úgy érezzük, őszintén, képmutatás nélkül kezeli betegeit. Van ideje ránk. Nem mintha ráérne, de egy kézfogás, egy mosoly, egy vigasztaló szó erejéig a vizsgálat alatt, után, mindig leül. Sajnos, hogy orvostársai ezért bizony irigykednek Rá, bírálgatják. De az Önkormányzatnál is sokszor gyanakvással nézik munkáját, törekvéseit. A szeretet az, amit ad, és kap is. Társai, de önkormányzati felettesei is elfelejtették, kiselejtezték, mint divatjamúlt értéket. Helyébe lépett a gyűlölködés, a hatalomvágy. S ez őt is, minket is elkeserít. Éjjel-nappal munkában. Rendelője modern-korszerű, a pénzbeli lehetőségekhez képest jól felszerelt. Pénzét nem nagy külföldi utakra, cifraságokra költi, hanem arra, hogy a munkájához szükséges felszerelése meglegyen. Ne kelljen küldözgetni, időpontokért könyörögni! Hanem saját maga elláthassa a beteget. Állandóan képezi magát, hogy tudása a korszellemnek megfeleljen, betegei érdekében. Történetet kértek, de ahhoz, hogy megértsék hozzáállását, ismerni kell az embert! A Doktor Úr nagy tanyás körzetet lát el. Tanyai rendelővel is. Ez a rendelő 17 km-re van a várostól. Egy héten egyszer rendel itt. Óriási előnyünk, hogy gyógyszerrel is ellát bennünket. Hozza a legfontosabb, leginkább kellő gyógyszereket, meg hát ismeri betegeit, mert erre is szakít időt. Így általában tudja, kb. kinek mire lehet szükséges. Aki közel van gyógyszertárhoz, az el sem tudja képzelni, milyen segítség ez. Hiszen buszjárat naponta csak egyszer van a 17 km-re lévő gyógyszertárba. Mikor? Hol? Hogyan? Rajta kívül aligha érdekel valakit. Itt künn a tanyán már leginkább csak időnek élünk. Helyzetünk nagyon mostoha. Egyedül Ő az, aki rendszeresen törődik velünk. Pedig vele is nagyon mostohán bánnak „nagyjaink”. Hogy a rendelőt fűteni tudjuk, úgy kell a tüzelőért veszekednie. S ha egy héten egyszer begyújtunk is, bizony nincs valami nagy meleg a rendelőben. – Igaz, jelenleg nagyon rendes képviselőnk van, s ő sokat tesz értünk, de az előző ciklusban egyszer látott képviselőnk azt sem tudta, vajon élünk-e még. Se tűzrevaló, se semmi. Télen az utazása sem egyszerű, mert az út hóeltakarítása is meseszerű, „hol volt, hol nem”. A dűlőutakról már nem is beszélek. Ő mégis megy az idősekhez, krónikus betegekhez, ha hívják, akihez kell. Úttalan utakon, télen a hóban, nyáron a sivatagi homokban. Ismeri múltunkat, jelenünket, könnyeinket, nehéz helyzetünket, örömünket, de leginkább fájdalmunkat! Ő az egyetlen ezen a vidéken, aki látja a tanyán élők küzdelmes életét. Leül a beteg ágya szélére, s míg vizsgál, beszélget, vigasztal. Sokan mondják, „persze, pénzért”. Ugyan kitől kapna pénzt? Attól a szerencsétlentől, aki a gyógyszerét is csak úgy tudja kiváltani, ha a Doktor Úr a legolcsóbbat írja fel neki. Pedig neki is van családja, akikért felelős, akiket el kell tartania, taníttatnia. A szolgáló szeretet, másokért élés, ez az Ő élete. 12 éve már, hogy ismerem, mint EMBERT, s ORVOST. Akkor betegedett meg a férjem vastagbélrákban. Mire orvoshoz ment, késő volt. Kétszer operálták, de az áttétektől már nem lehetett megmenteni. Csak annyit volt kórházban, amennyit feltétlenül kellett. A DOKTOR ÚR jött, vénás injekció, beöntés, infúzió, mindent megtett azért, hogy velünk, a családjával élhesse utolsó napjait. Volt ideje vigasztalni, beszélgetni, erőt adni. A vég után újra nehéz napok vártak rám. Bár ez nem egészen így lett. Szüleim, akik akkor 83-84 évesek voltak, s az akkori orvosuk szerint napjaik megszámlálva. Elmentem a DOKTOR ÚRHOZ, vállalja-e a még ezt a tortúrát. – „Természetesen, ez a kötelességem.” – Másnap „kijött” (17 km). Megvizsgálta őket: a Papát azonnal kórházba küldte, ahol semmi jóval nem bíztattak. Mégis kapott pacemakert-t és még 9 évet élt. Dolgozgatva, békében, boldogan. Természetesen a doktor úr felügyelete alatt. A mama: Nehezebb eset volt, nehezen járt, epével, stb., sok baja volt. De a DOKTOR ÚR még 11 évig tartotta benne a lelket. Hetente jött. Segített, ha kellett. És nagyon sok-sok szeretettel beszélgetett a 95 éves anyámmal. Vénás injekcióval vizet hajtatott, stb. Ehhez nem értek, de az anyám az utolsó pillanatig tudatánál volt, s áldotta azt a napot, amikor TÓTH DOKTORT megismerte. Időközben magam is 71 éves lettem. 12 év betegápolás alatt arra, hogy magammal is törődjek, sok időm nem volt. Így most sűrűsödnek a problémák. De csak azon kérem az Istent, hogy mindig tudjon kezelni. Ne kelljen senki modortalanságát elviselnem. Lehet, hogy sok modern gép sokat tud. De ha az ember nem érzi a türelmet, a megértést, az együttérzést, bizalom sincsen. Emberségünkhöz hozzátartozik, hogy ne csak kapni, adni is tudjunk. Szeretetünkön kívül sajnos mást nem áll módunkban adni. Ezért is örülünk ennek a díjnak. Mert úgy gondoljuk, hogy a „tanyasi életművek” hűséges „napszámosai” megérdemelnék!

Bemutatkozás: 1980-ban a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát, tanulmányait követően Kiskunfélegyházán dolgozott két évet sebész gyakornokként. 1982-ben a kiskunhalasi kórház sebészeti osztályán folytatta gyakornoki munkáját, végül 1985-ben szakorvosi képesítést szerzett általános sebészetből. 1986-ban az akkor létrejövő traumatológiai részlegre került át és a következő öt esztendőben ott folytatta munkáját, 1989-ben baleseti sebészetből is megszerezve a szakvizsgát. 1991-ben úgy határozott, pályát módosít, és a manuális szakmát a háziorvoslásra cserélte fel. Mint maga fogalmaz: „A háziorvoslás megadja a lehetőséget a közvetlen emberi kapcsolatra, a kreatív gondolkodásra és az önálló minőségi, szakmai munkára. Vallom azt, hogy a családorvos a pácienseinek jó életvezető tanácsadója, bizalmasa és gyógyító mestere. Ezt tartom az orvoslás lényegének és az orvos legfontosabb szerepének.” Azóta is családorvosként dolgozik Kiskunmajsán, a 12 ezres városnak a körzetébe tartozó betegein felül a környékbeli tanyavilág lakosait is lelkiismeretesen ellátva. Az Astellas-díj – Az év orvosa 2008 pályázatra éppen a kígyóspusztai tanyavilágban élő betegei terjesztették fel, az internetes közönségszavazáson pedig elnyerte az Astellas-közönségdíjat.

Copyright © 2013 Astellas Pharma Kft. / Sesame PR - Minden jog fenntartva | Adatvédelmi nyilatkozat