Mai dátum: 2018.01.18. / Utolsó módosítás dátuma: 2014.01.12 10:06

Notice: Undefined variable: id in /home/sesamepr/astellasdij/_sub.php on line 62
Dr. Kelemen Edit | főorvos
Pályázat:
Astellas-díj – Az év orvosa pályázat (2013)
Kategória:
Közönségjelölt orvos
Munkahely:
Bács-Kiskun Megyei Kórház

Történet: A jelöltünk Dr. Kelemen Edit, a kecskeméti koraszülött osztály főorvosnője. Történetünk 2013. június 15-én kezdődött. A terhesség 23. hét 4. napján vesetágulat és abból kialakult húgyúti infekció miatt 490 grammal, természetes úton megszületett kislányunk. Ekkor kerültünk kapcsolatba Dr. Kelemen Edittel. Leültetett minket és őszintén elmondta, mire számíthatunk. Ma Magyarországon a mindenkori élet határa 24 hét, 500 gramm és 30 cm. Mi minden adat alatt voltunk... Nagyon picike és fejletlen, nagyon sok minden megtörténhet, de ők azért dolgoznak itt, mert szeretnék épségben-egészségben hazaadni kislányomat. Nagyon fontosnak tartja, hogy minőségi életet élhessen, Anyák napján oda tudjon jönni egy szál virággal. Ne hibáztassam magam, nem tehetek arról, hogy ez így alakult. Én ekkor zokogásban törtem ki. De anya! Most lehet, de bent többet nem sírunk, mert mindent megérez a kicsi. Fel kell állni, előre nézni és csinálni. Lesznek nagy hegyek, amit meg kell mászni, tudom, nem lesz egyszerű, de mi mindenben segítünk. Ekkor átfordultam. Akkora erőt adott, az őszinteségével pedig bizalmat, hogy elhittem, az Ő szakmai és emberi nagyságával hazavisszük a kislányomat. Bevitt minket az osztályra és megnézhettük őt. Úgy beszélt Róla, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ennek köszönhetően nem ájultam el. Dicsérte a szülész kollégákat, hogy milyen szépen, épségben került hozzá. Ettől a naptól kezdve minden nap 11 órakor vártuk Őt a folyosón, bármennyire is sok a munkája, mindig volt ránk és minden aggódó szülőre egy pár perce, hogy megbeszéljük, hol tartunk és mi történt ma. Még a szabadsága ideje alatt is tudott mindent kislányunk napi „munkájáról”, olyan érzésem volt, mintha ennek a gyereknek több anyukája lenne. Elmondta, mennyire fontos az anyatej, hogy beinduljon az emésztése! Biztatott, ha 3 csepp van, az is jó. Olyan hatással volt Rám, hogy ez is sikerült. Vittem az anyatejet minden nap. Mindig mindent tudtunk a gyermekünkről. A hatodik napon megsimogathattam, megfogtam a kezét, ez az érzés leírhatatlanul megható és gyönyörűséges volt... Az esztétikai értékek is nagyon fontosak számára, megjegyezte, hogy kislányunknak szép az orra(a gépi lélegeztetés miatt tud deformálódni), kerek a buksija. A Doktornő előre dolgozott „értünk”. Az év elején elment az Inner Wheel Club estjére, előadást tartott arról, mennyire fontos lenne egy új, korszerű lélegeztető gép, hogy az apróságok maradványtünetek nélkül gyógyuljanak. A Hölgyek összefogtak és adományokból rekordidő alatt megkapta a koraszülött osztály a respirátort. Számunkra a legjobbkor. Mire megérkezett a gép, a lányom volt az első picike, akin segített. A doktornő azt is megengedte, hogy megkereszteljük a kislányunkat. Bent volt velünk a szobában és együtt imádkoztunk. A 21. napon átrakta a 3-as szobába és azt mondta: innen minden babát hazaadtunk. 6 éves nagyobbik lányunk egyszer-egyszer elkísért minket, olyankor átkarolta, megpuszilta és elmondta, milyen ügyes a hugicája. Állandóan kérdezte a Doktornőt, mikor láthatja a Tesót, Ő kézen fogta, beöltöztette és bevitte hozzá. Nagyon jól esett. Nagyobbik lányunk rajzait lefóliáztattuk, és berakták az inkubátorba, igazi kis lakosztályt csináltak neki. Ő nem „csak” gyerekorvos, Ő a szülők pszichiátere is. A bent töltött 123 nap alatt nagyon sokszor láttuk, ahogy aggódó, olykor reményvesztett szülőnek ad hitet, erőt a folytatáshoz... 2013. október 16-án épségben-egészségben, 2150 grammal hazaadta a mi kis drágánkat. Novemberben 5 napot töltöttünk Budán, a fejlődésneurológián és minden eredménye negatív. Csodát tett, tényleg egy "Aranyanyu"! Neki köszönhetjük, hogy a karácsonyt négyesben tölthettük. A mai napig figyelemmel kíséri a fejlődését, és segít mindenben, amiben tud. „Ahol a legnagyobb a szeretet, ott mindig csodák történnek”

Bemutatkozás: Felemelő érzés itt jelöltnek lenni. Felemelő és elgondolkodtató. Eszembe jut 20 gyógyítással töltött év, annak nehézségeivel és sikereivel együtt. Örülök annak, hogy neonatológus lettem, örülök, hogy életek kezdetein ott lehetek. Az orvostudomány e területen találtam meg önmagam, hivatásunk szépségét, a közös cél által összekovácsolódott csapat nyújtotta közösséghez tartozás élményét. A több hónapos ápolás után egészségesen hazatérő gyermek feledhetetlen érzést ébreszt bennem is, hiszen ez idő alatt egy kicsit családtaggá válunk magunk is. Ismerjük már a picik minden rezdülését, látjuk különleges egyéniségüket. Ezek a mindennapokban megélt apró felfedezések egymás irányába olyan szeretet energiák, melyek kölcsönösen hatnak ránk is. Sokat gondolkodtam azon, mit írjak bemutatkozásként. Azt gondolom, egy korábbi riportból vett részlet nyújt leginkább betekintést napi küzdelmeinkbe: "Edit a koraszülöttekért szükséges összefogás ügyének hiteles "követeként" azonban valami mást is feladatának tekint. Legnagyobb kihívásuknak azt tartja, hogy az orvosi egyetemen nem tanítják azt a fajta kommunikációs munkát, amit egy ilyen részleg megkíván orvosoktól, nővérektől egyaránt. Nem szégyelli és nem tagadja, itt bizony sírni nem csak a győztesnek szabad és szokás. Kollégáival együtt támogatóan akarnak ott lenni a szülők mellett, akiket sokszor szabályosan sokkol a koraszülött babájukkal való első találkozás. "Mert a szülők mindennek elképzelték születendő gyermeküket, csak nem ilyennek..."- meséli. Valószínűtlenül törékeny, pici testek látványa fogadja őket mindenféle műszerekre kötve, szinte megközelíthetetlenül. Ebben a helyzetben a legfontosabb szabály a szakszemélyzet számára az, hogy beszéljen, beszélgessen a szülőkkel! Mindenről. Bizony a csekély életesélyekről is, arról, hogy itt sajnos nincs mindig happy end. Edit azt szokta javasolni, hogy a koraszülött kisbabát fotózza le a család, ahogy az minden más kisbabánál is természetes. Amikor a babát már haza lehet vinni, nagyon nagy erőt adhat a továbbiakhoz a visszatekintés, hogy innen kezdtük, és már eddig jutottunk. És igen, sok éves tapasztalata, hogy azok a családok, amelyek a köztük lévő rideg kórházi műszerek ellenére is valóságosnak, magukhoz tartozóknak tudják megélni az újszülöttet, azoknak a fájdalmas gyász is könnyebben feldolgozható. Az a veszteség, amiről nem beszélnek, ami nincs, de mégis van, az sokkal gyötrelmesebb teher mindenkinek."

Copyright © 2013 Astellas Pharma Kft. / Sesame PR - Minden jog fenntartva | Adatvédelmi nyilatkozat