Mai dátum: 2018.01.18. / Utolsó módosítás dátuma: 2014.01.12 10:06

Notice: Undefined variable: id in /home/sesamepr/astellasdij/_sub.php on line 62
Dr. Vén Ildikó | osztályvezető főorvos
Pályázat:
Astellas-díj – Az év orvosa pályázat (2014)
Kategória:
Rehabilitációs és krónikus ellátás
Munkahely:
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet

Méltatás: A főorvosnő az orvosi, szakmai feladatok ellátása során a gyakorlatban is folyamatosan alkalmazza a rehabilitáció meghatározásában szereplő diszciplínák összehangolását. Már a betegfelvétel során feltérképezi a beteg szociális hátterét, pszichés statusát és ezek tükrében készíti a rehabilitációs tervet, koordinálja a különböző szakemberek munkáját. Az exploráció során nyert megállapításai a legtöbbször helytállóak. Az osztályos munkában maximálisan tiszteletben tartja a team-tagok kompetenciáját, nem lépi át autoriter módon annak határát. Ha nem orvosi problémával kapcsolatos meglátása nem helytálló, azt bármilyen helyzetben felvállalja, kikéri az illetékes szakember véleményét és a további munkában figyelembe veszi azt. Osztályvezető főorvosként a lehetőségekre való figyelemfelhívással, kezdeményezéssel támogatja az osztály dolgozóinak tudományos munkáját, igény esetén szakmai tanácsot, gyakorlati segítséget biztosítva számukra. Mindig támogatja a dolgozók képzésben, kutatásban, publikációkban való részvételét. Fontosnak tartja, hogy az osztályán dolgozók a gyakorlatban is profitáljanak bizonyos kutatási eredményekből. Így tette lehetővé, hogy a BME Ergonómiai és Pszichológiai Tanszékének az orvosi team kommunikációját kutató munkacsoportja a kutatás gyakorlati részét az osztályon végezze. A kutatás során minden dolgozónál felmérésre került a kiégés és a fáradtság, valamint a munkahelyhez való affektív, folytonossági és normatív elköteleződés. Ezekről a faktorokról a dolgozók egyéni visszajelzést kaptak és konzultációs lehetőségük is volt. Rendszeresen résztvevője és előadója nemcsak a szűk szakterülete, hanem a társszakmák rendezvényeinek. Az osztály idős, legtöbbször csípőtáji törést szenvedett és fiatal, traumás sérült betegeket lát el. A főorvosnő egyformán megtalálja a hangot mindegyik korosztállyal és a rehabilitációs tervben, a kezelések összeállításánál, maximálisan figyelembe veszi az eltérő igényeket. Mindig a beteg érdekét képviseli, esetenként a személyzetet is türelemre, megértésre intve, például amikor az osztályra kerülést követően napokig zavart idős személy teljes nővéri ellátást igényel, és nem tud vele dolgozni a gyógytornász sem. Legtöbbször beigazolódik a főorvosnő meglátása, mert kiderül, hogy a zavartságot a hospitalizáció váltotta ki és a beteg együttműködő. Nemcsak a betegekkel beszél őszintén állapotukról és a rehabilitáció által nyújtott lehetőségekről, hanem a hozzátartozókat is bevonja ebbe a munkába. Akár a beteg, akár a hozzátartozó túlzott elvárásait türelemmel végighallgatja, majd csak ezt követően magyarázza el az orvosi szempontokat és a saját álláspontját. Sohasem bántó vagy sértő a kommunikációja, a lehetőségeket nem erőlteti a betegekre, hozzátartozókra. A felé, mint orvos felé irányuló túlzott elvárásokat, negatív indulat áttételeket felismeri, és jól kezeli. Észreveszi a szociális problémákat, a családi játszmákat és itt is a beteg érdekeit szem előtt tartva cselekszik. Mindig megpróbálja magasra tenni a beteg számára az elérendő célt, de segíti is annak elérését. Ehhez példaként az alábbi eset szolgál: 36 éves, vidéki kisvárosban élő fiatalember, lábszáramputáció után került az osztályra. Másik lábszárát már több mint 10 éve amputálták, az akkor készült protézisét egyáltalán nem hordta. Kerekesszékes életmódra rendezkedett be, emeleti lakásban a szüleivel élt. A szülők „munkája” a gyermekük ellátása volt. Az iskolát 14 évesen, a 8. osztályt befejezve abbahagyta, nem tanult tovább, munkaviszonyt soha nem létesített. Az osztályra kerülést követően a betegnek minimális motivációja volt a saját ellátására, félt az önálló mozgástól, a kórtermet egyedül nem hagyta el. A rehabilitációs terv a protetizálás volt. Az osztályon 4 hónapot töltött, ezalatt a gyógytornász mellett ergoterapeutával, pszichológussal, szociális munkással is dolgozott, az osztályra bejáró önkéntes „Révészek” rendszeresen látogatták. A rehabilitációs team tagjaiban gyakran felmerült a kérdés, meghozza-e a sok befektetett energia a munka gyümölcsét? Az aktivitása, motiváltsága javult, távozáskor önállóan tudta használni a protéziseket, de csak kísérettel mert közlekedni. Továbbra is kérdéses, az eddigi 22 évvel szemben tudtunk-e annyit nyújtani, hogy elinduljon a felnőtté válás, önállósodás folyamata, de a 4 hónap után úgy érezhette a stáb, megtettünk minden tőlünk telhetőt, megadtuk az esélyt a továbblépésre. A főorvosnő fontosnak tartotta, hogy kollégái számára is bemutatassa ezt a nem szokványos esetet a „Rehabilitációs alapismeretek” tanfolyam keretében Vén I., Mészáros G.: Esetismertetés. 2014.novenber 11. OORI Végezetül, de talán a legfontosabb - a betegkapcsolatot alapvetően meghatározó jellemzője a főorvosnő emberi magtartásának és az orvosszakma etikájának a betartására, hogy soha nem fogad el hálapénzt.Rendszeresen végez elméleti oktatói és gyakorlatvezetői tevékenységet az alap- és a szakorvosképzésben. Az osztályán 2014-ben havonta 1-3 fő szakorvos rezidens fordult meg. Ezeket a kollégáit önálló feladatokkal bízza meg, sok esetben a viziteken, team megbeszéléseken külön az ő részükre mutatja be a szakmailag érdekes eseteket. Arra is kiterjed a figyelme, hogy a jelöltek ne csak az osztályos munkát tapasztalják meg, hanem legyen rálátásuk az OORI-ban folyó rehabilitációs munka egészére. Így megszervezi számukra a különböző terápiás egységekben történő, gyakorlatcentrikus látogatásokat. A főorvosnő által vezetett osztályra 2014-ben érkezett, rehabilitációs szakorvos rezidens orvos benyomásai: Az eltelt félév folyamán is feltűnt dr. Vén Ildikó alapos jártassága a társdiszciplínák területén, emellett kiemelkedő aktivitása a rehabilitációs szakmai életben. Emberi tulajdonságai közül kihangsúlyoznám a derűs alaptermészetét, a visszafogott humorát. Beosztott orvosként mindig számíthattam a segítségére. Bármikor szakított időt egy-egy szakmai nehézség átbeszélésére. A szakmai megbeszélések során álláspontját mindig határozottan, de soha sem bántóan vagy ellentmondást nem tűrve képviselte, figyelembe vette és mérlegelte az elhangzott érveket, véleményeket. Ugyanitt meg kell emlékeznem nagy munkabírásáról és a munkája iránti odaadásáról is. Korai személyes élményem az emberséges munkamódjáról: kezeltünk az osztályon egy mindkét combamputált, már majd egy éve pszichiátriai osztályon lévő, korábban az utcán élő férfit, akinek a kommunikációja nagyon rossz volt. Durván, bántóan beszélt az ápolókkal, gyógytornászokkal, az utasításokat nem tartotta be, a kooperáció legkisebb jelét sem mutatta, így gyakorlatilag kezelhetetlennek tűnt rehabilitációs szempontból. Az első főorvosi vizit során azt gondoltam, majd megkapja a magáét az oszályvezető főorvostól és mint reménytelen esetet visszahelyezzük rövid úton a pszichiátriára. Ezzel szemben a főorvosnő kedves, nyugodt, de határozott hangon beszélt a verbálisan, durva és erős hangon vagdalkozó pácienssel, amitől az néhány mondat után lenyugodott és egész emberi hangon indult meg a kommunikáció. Mivel már ismertem és hallottam a beteget az orvosokkal és a kezelő személyzettel kommunikálni, azt gondoltam, hogy nem lehet vele másképpen szót érteni, csak kiabálva rendre és tisztességes hangvételre utasítani. Meglepetésként ért, hogy Ildikó, és akkor csak egyedül ő, szót tudott vele érteni. Ez az eset mély benyomást gyakorolt rám, és egy kis szégyenérzet mellett elgondolkodtatott a betegeimmel kapcsolatos kommunikációmról és attitűdömről. Dr. Szabó Dávid traumatológus szakorvos Az Orvosi Rehabilitációs és Fizikális Medicina Magyarországi Társaságának elnökségi és vezetőségi tagja, az elnökségben az ifjúsági titkári teendőket látja el. Ebben a feladatkörében minden évben megszervezi és lebonyolítja a Fiatalok Fóruma rendezvényt. (2014-ben Tiszafüred-Örvényesen került megrendezésre a fórum 12 bejelentett előadással.) Szívesen elvállalja rehabilitációs rendezvényeken a levezető elnöki tisztet, kerekasztal megbeszéléseken felkért előadó. (ORFMMT XXXII. Vándorgyűlésen 2014. szept. 5. „Rehabilitációs team” kerekasztal résztvevője és 2014.szept.6. „Amputáció” szekcióban üléselnök) Az OORI Etikai bizottságának tagja. Szakszerű meglátásaival, konstruktív javaslataival nagymértékben hozzájárul a bizottság színvonalas működéséhez. Osztályán sok a frissen sérült fiatal és közöttük többen felkeltik a média figyelmét, ami gyakran az osztályon való filmforgatáshoz, a kezelőkkel való interjúkészítéshez vezet. A főorvosnő nem szereti az ilyen nyilvános szerepléseket és csak akkor vállalja el, ha megítélése szerint a beteg testi és lelki gyógyulását nem hátráltatja az interjú.

Bemutatkozás: Voltaképpen nem én választottam ezt a szakterületet, hanem az választott engem. Ortopédiát tanultam. Első munkahelyem az Országos Ortopédiai Intézet volt, ahonnan kiképzésem kezdetén az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Ortopédiájára irányítottak. Ittlétem alatt megszűnt az Ortopédiai Intézet, engem pedig átigazoltak a Rehabilitációs Intézetbe. Itt hamar megismerkedtem a nálunk még gyerekcipőben járó mozgásszervi rehabilitációval. Kezdettől éreztem, hogy ez az én helyem. Ahogy az élet minden területén, úgy a szakmával kapcsolatosan is azt gondolom, úgy tehetek a legtöbbet, ha a rám bízott kicsi területen maximálisan igyekszem jelen lenni, a betegekért pedig - túl a szigorúan vett szakmai kötelezettségeken - akkor tehetem a legtöbbet, ha igyekszem bennük maximálisan erősíteni a meggyőződést, hogy emberi méltóságuk és értékük nem pusztán a fizikai épségükben rejlik.

Copyright © 2013 Astellas Pharma Kft. / Sesame PR - Minden jog fenntartva | Adatvédelmi nyilatkozat